A Covid járvány mérséklődése komoly reményt ad arra, hogy életünk visszatérhet a megszokott, normális kerékvágásba. Reményeink szerint igaz ez a magán és családi életünkre, illetve az üzleti életre egyaránt. Bizakodóak lehetünk, de nyugodtak és elégedettek nem. A szomszédunkban kitört háború, és az ennek nyomán eszkalálódó gazdasági megpróbáltatások újabb viharfelhőket sodortak a fejünk fölé. A magunk erejéből saját gondjainkat biztosan megoldanánk, de az európai- és a világméretű zavarok következményeinek felszámolása nagyon nehéz lesz.

Saját munkánk körében három fenyegetést látunk igen jelentősnek:
1. A már eddig is az elviselhetetlenség határán mozgó gyógyszerhiányok növekedése.
2. A működési költségeknek a bevételeket drámaian meghaladó növekedése.
3. A kiszámítható és biztonságos gyógyszerellátás kritikus erőforrásainak akadozása (súlyos szakmai munkaerőhiány), kiesése (most éppen ilyen az üzemanyag).

A fenti fenyegetések nemcsak a gyógyszer-nagykereskedelmet, hanem a teljes gyógyszer-kereskedelmet ugyanúgy érintik. A következő hónapok, esetleg évek a viharos vizeken való hajózás hónapjai lesznek. A gyógyszer-kereskedelemben felbukkanó problémák, üzleti nehézségek nyilvánvalóan nem fognak válogatni az egyes szereplők között. Ha a gyógyszertárakat veri a vihar, akkor a gyógyszer-nagykereskedők is áznak-fáznak. Ha a gyógyszer-nagykereskedők lába alól csúszik ki a talaj, akkor a gyógyszertárak is megbillennek.

A 2020. márciusi gyógyszerszállítási zűrzavar – lásd folyamatosan növekvő gyógyszerhiány – kitűnően megmutatta, hogy a gyógyszer disztribúciós rendszer végletesen kicentizett, kifeszített. Nincs tartalék az ellátási láncban – a gyógyszertárak készlete a napi rutinszerű igényeket sem fedi le (lásd betegek visszarendelése), a nagykereskedők az átlagosnál maximum 10-20%-kal nagyobb igényt tudnak rugalmasan, a jelenlegi magas szakmai színvonalon kiszolgálni. Ha bármilyen nagyobbacska zavar lép fel, komolyan sérül a gyógyszertárak (és így a lakosság) gyógyszerellátása.

Ebben a kiélezett helyzetben egyetlen olyan stratégia létezik, amivel fenntartható a minden szereplő számára legfontosabb biztonságos gyógyszerellátás, ez pedig az együttműködés. A mai gyógyszerész szakmapolitika legfájóbb pontja azonban pont az, hogy nyomokban sem jelenik meg a közös feladat, közös cél, közös érdek mentén kialakuló partnerségi viszony.

Az elmúlt években a Magyar Gyógyszerészi Kamara folyamatosan kritizálta, támadta a gyógyszer-nagykereskedőket, azt sugallva, hogy a magyar gyógyszertáraknak egy komoly ellensége van, a magyar gyógyszer-nagykereskedő. Ez a hangulat az utóbbi hónapokban jelentősen felerősödött, a Kamara szinte háborút folytat a gyógyszer-nagykereskedők ellen. Nyoma sem látszik annak, hogy a Kamara úgy gondolná, hogy a kiskereskedelem és a nagykereskedelem bármiféle sorsközösségben lenne, vagy, hogy szükség lenne korrekt, bizalmi üzleti viszonyra a gyógyszer-kereskedelem két szereplője között. (Jó leképezése a helyzetnek a napokban megjelent „Gyógyszerészeti Tájékoztató Kiadvány 2022” is: a gyógyszer-nagykereskedő szó mindössze kétszer szerepel benne, de ott sem az ellátásban betöltött szerepével kapcsolatban. S nem említi azokat a gyógyszerészeket sem, – egyébként szintén Kamarai tagok – akik munkája a gyógyszerbiztonság egyik legfontosabb záloga.)

Ami biztosan látszik, az az, hogy a Kamara, folyamatosan hivatkozva kormányzati- és politikai beágyazottságára, több fronton támadást indított a nagykereskedők ellen:

• leplezetlenül, sőt büszkén hirdeti, hogy állami hivataloknál és hatóságoknál az ő aktív közreműködése nyomán indultak el büntető vizsgálatok a nagykereskedők ellen;
• azt állítja, hogy a nagykereskedők által támogatott franchise láncok (és csakis ezek a franchise láncok) a felelősek a magyar gyógyszer-kereskedelem sok problémájáért (OTC gyógyszer túlfogyasztás, piacról kiszoruló gyógyszerek, a gyógyszertárak közötti verseny csökkenése, a gyógyszerészek döntési szabadságának korlátozása stb.);
• hirdeti, hogy a nagykereskedők befolyásolják a gyógyszertárakat, ami kárt okoz ezeknek, és korlátozza népegészségügyi feladataik ellátását;
• nyíltan lobbizik a nagykereskedelem árrésének csökkentése, és a kiskereskedelemhez való átcsoportosítása mellett.

Mi azt látjuk, hogy mindezek a támadások valamiféle ellenségkép megteremtését szolgálják, és bár segítik eltakarni az elmúlt 10 év kamarai kudarcait, de rombolják a nagykereskedők és a gyógyszerész szakma közötti viszonyt. Megnyugtató számunkra, hogy a kamarai kommunikációval élesen szembemenve sok gyógyszerész világosan látja (és ezt számunkra világossá is teszi), hogy a változatos formájú üzleti együttműködési formák segítik a gyógyszerészi munkát, javítják a népegészségügyi ellátás színvonalát, növelik az üzleti eredményességet, és komoly biztosítékot jelentenek a következő évek turbulenciái elleni együttes küzdelemben.

A 2010-es gyógyszerészi álmok még az önálló hazai, családi-szakmai irányítású gyógyszertárakról szóltak. Mára a 2300 magyarországi gyógyszertárból 1300-1500 gyógyszertár valamilyen tulajdonosi, beszerzési- vagy kereskedelmi-franchise lánc tagja. A Hungaropharma évekkel ezelőtt átadta patikai üzletrészeit a gyógyszerészeknek, de azóta is virulnak és számukban gyarapodnak az árnyalt, kifinomult szerződésekkel irányított vagy nyers tulajdonosi kontroll alatt működő patikák. Becslésünk szerint 600-1000 között van a külső tulajdonosi kontroll alatt álló gyógyszertárak száma. Ez a szám minden bizonnyal több, mint 2010-ben, de a Hungaropharma nem részese ennek. 2021 végén (nem dokumentálható információink szerint) konkrét üzleti tárgyalások indultak az egyik közepes méretű lánc külföldi befektető általi felvásárlásáról. Ki tudja, hogy mindezek tükrében az elmúlt 12 év sikernek tekinthető-e, és hogy hova vezet tovább az út?

Amit biztosan látunk az az, hogy a gyógyszerész szakma él és élni akar. Nem a nagykereskedő dolga, hogy gondoskodjon a törvény betűjének és szellemének betartatásáról, vagy hogy értékelje ezeket a trendeket. Az viszont tény, hogy 2010 óta országszerte megnőtt a magas üzleti színvonalon működő, szakmailag és megjelenésében is világszínvonalú gyógyszertárak száma - köszönhetően a nagykereskedők nyújtotta együttműködési formák színes és széles tárházának is. Tudjuk, érezzük (és keményen küzdünk is a piacon), hogy kiélezett verseny folyik a nagykereskedők között. A gyógyszerészek józan eszük és érzelmeik alapján választanak első számú beszállítót, és mi összetörjük magunkat, hogy a lehetőségeink keretei között minél kedvezőbb kondíciókkal, minél magasabb szolgáltatási színvonalon szolgáljuk ki partnereinket. Ha ez nem sikerül, elveszítjük a patikát.

A sok felkészült, magas szaktudású gyógyszerész között nagyon sok komoly üzletember, üzletasszony van. Képtelenség azt állítani, hogy ha ők egy beszerzési, vagy franchise lánchoz csatlakoznak, akkor ezt gyógyszerészi feladataik vagy hosszú távú üzleti érdekeik kárára tennék. Éppen ellenkezőleg.

A Hungaropharma 6-12, legkésőbb 24 órán belül kiszállít minden megrendelést, az ország teljes területét beleértve. Eddig minden nap. A partner patikáink árrés tömege 10-20 %-kal magasabb az átadott utólagos engedményünk miatt és további hasonló nagyságrendű összeggel a már említett beszerzési, kereskedelmi-franchise együttműködés eredményezte plusz jövedelmek következtében. Eddig a kiszámíthatóság és tervezhetőség mellett, a hosszú távú, kiegyensúlyozott, bizalmi kapcsolat volt a legfontosabb üzleti érték a hazai gyógyszerellátási láncban.

Most viszont nem elég, hogy a fenntarthatósággal, a további szakmai fejlődés megalapozásával kapcsolatos munka oroszlánrésze egyértelműen a nagykereskedőkre hárul – annak minden anyagi és szellemi terhével egyetemben –, a gyógyszerészek érdekképviseleti és legfőbb szakmai-etikai szervezete igyekszik a nagykereskedők kárára tenni. Miért?

Vajon hány olyan gyógyszerész van, aki úgy gondolja, hogy a mostani nehéz időkben neki, vagy a betegeinek jobb lesz, ha a Kamara a nagykereskedők elleni háborút tovább folytatja?

Budapest, 2022. 03. 21.

dr. Feller Antal
Hungaropharma Zrt.